Épületfűtő rendszerek méretezése

A napkollektoros fűtésrásegítést az alábbi szempontoknak megfelelő épületek esetében célszerű alkalmazni:

·         Az épület az átlagosnál jobban hőszigetelt, így hővesztessége minimális.

·        Az épület a passzív napenergia-hasznosítás szempontjainak megfelelően épült, vagyis tájolása, üvegezett felületei, és az alkalmazott szerkezeti anyagok miatt maga az épület is teljes mértékben hasznosítja a napsugárzást.

·        Az épület alacsony hőmérsékletű, központi melegvizes fűtéssel rendelkezik. Ilyen a padló- vagy falfűtés és az alacsony hőmérsékletű radiátoros fűtés.

A napkollektorok elsősorban az átmeneti időszakokban, ősszel és tavasszal alkalmasak fűtésrásegítésre. A tapasztalatok azt mutatják, hogy 1m² napkollektor-felülettel 4-5m² épület fűtésére lehet hatékonyan rásegíteni. Egy ilyen aránnyal megvalósított épület esetében a napkollektorok március közepétől október közepéig közel 100%-ban tudják fedezni a fűtési hőigényt.

Napkollektoros épületfűtő rendszerek akkor alkalmazhatók gazdaságosan, ha a napkollektorokkal hasznosítható energiát egész évben, tehát nyáron is fel tudjuk használni. Ezért az ilyen rendszerek általában mindig előállítanak használati-melegvizet is, de a legjobb kihasználás akkor érhető el, ha a napkollektorok nyáron szabadtéri úszómedencét fűtenek, melynek nyáron is nagy a hőigénye.

Napkollektoros épületfűtés esetén gondoskodni kell a kollektorokkal napközben előállított hőenergia tárolásáról. A hőtárolás egy részét - főleg padló vagy falfűtés esetén - maga az épületszerkezet elvégzi. Nagyobb napkollektorfelület esetén azonban ez már kevés lehet, ezért fűtési puffertárolót kell alkalmazni. Ez családi házak esetében általában 1-5m³-es hőszigetelt, lágyított vízzel feltöltött fémtartály.

Az épületfűtő napkollektoros rendszerek méretezését az épület fűtési hősszükségletének ismeretében lehet elvégezni. A hősszükségletet az MSz: 04-140-es szabvány szerint kell meghatározni.